Mi tesz valakit N Ő - vé?

Ezt a kérdést nagyon sokan felteszik nekem mostanában,  mint mondják azért, mert erről a kérdésről én jutok az eszükbe. Ez igazán jól esik.

Egy nagyon fontos, és aktuális témát feszegetnek. Olyannyira, hogy ebből a témából van egy egész napos tanfolyamom is „Örök Női Értékek” címmel, ahol különböző szemszögből ezt a kérdést boncolgatjuk, és van egy rövid, kb. egy órás előadás anyagom is, ami a mai kor párkapcsolati kihívásait, a megváltozott nemi szerepeket taglalja. És, hát a könyvemben is próbáltam ezt a témát körbejárni, amennyire tudtam.  

Az egyik kliensem is azt meséli, hogy bár már anya, nem igazán érzi magát igazi nőnek.

Aki gyereket szült, az anya. Ez tény. Akkor is anya valaki, ha a nap 24 óráját a gyerek mellett tölti, akkor is, ha dolgozik és bébiszitter vigyáz a gyerekre. Ezt nem tagadhatja meg magától. Azon a tényen, hogy anya, nem változtat.

De, hogy ő ebben az anyaságában hogy érzi magát, az a lényeg. Hidd el, nem attól „jó” anya valaki, hogy mennyi időt tölt a gyerekkel, hanem attól, hogy amikor együtt vannak, akkor mi történik. Tudja-e az anya a biztonságot, a nyugalmat, a feltétel nélküli szeretetet biztosítani. Ezt csak akkor tudja megtenni, ha ő maga nyugalomban és szeretetben él. Amennyiben az anya élete egy káosz, a gyermeké is az lesz, bármennyire is szeretné az anya, hogy másképpen legyen, és gondosan viszi a gyermeket pszichológustól nevelési tanácsadón keresztül kineziológusig. A gyermek akkor fog jól lenni, ha az anya jól van.

A nőiség kérdése is ilyen. Hogy nő vagy, az tény. Akkor is nő valaki, ha egész nap a rántást keveri, és akkor is, ha vezérigazgató. Hogy ő ebben a szerepben hogy érzi magát, megint csak az a lényeg.

A régi, hagyományos „asszonyi” szerep, ma már nemigen működik. (Egyébként ugyan ilyen bajban vannak a férfiak is, ha nem nagyobban, hiszen nagyon sok férfi, nem a „hagyományos” férfiszerepben él.)

Szóval, mitől nő egy nő?

Hogy a legegyszerűbben fogalmazzak: A külső nemi jellegek tények. Ez a forma. Hogy ezt a formát miként töltjük meg tartalommal, az az aktuális társadalmi elvárásoktól függ. A társadalmi elvárások viszont korszakonként, kultúránként, másként fogalmazták ezt meg.

Ma, egy eltorzult világban élünk. A média, ezen keresztül a fogyasztói társadalom azt sugallja, hogy légy tökéletes, és ezt különböző termékekkel el is érheted. Még, ha kifejezetten nem nézel reklámokat, vagy TV-t, akkor sem tudod ezeket a hatásokat kikerülni. Persze, a következő héten, már új termékeket kell eladni, amivel még tökéletesebbnek kell lennünk, és folyamatosan az az érzésünk lehet, hogy bármit teszünk, nem vagyunk elég jók. A fogyasztói társadalom a tökéletlenség érzésére, és a tökéletesség iránti vágyra épít. Tehát vásárolni, fogyasztani kell, hogy az oly nagyon vágyott tökéletességet elérjük. Így ennek soha nincs vége, ha csak, nem vetünk neki véget mi magunk

És, hát a külső!

Igen valamennyire ez is fontos. De, ha fittyet hányva az adottságaidra, bármit megváltoztathatnál a külsődön, ami számodra zavaró és elfogadhatatlan, akkor mi változna meg az életedben? Jobban szeretnének a barátaid, a gyereked, a munkatársaid, a párod, vagy nagyobb tisztelettel lennének irántad, és értékesebb embernek tartanának? Sikeresebben tudnád megoldani a konfliktusaidat? Vagy kevesebb lenne a házi munkád? Valóban ezeken a külsőségeken múlik, hogy mennyit érsz? Csak a külső megjelenésed határozza meg, hogy vonzónak találnak-e a férfiak? Lehet, hogy többen fordulnak utánad az utcán, de valóban erre van szükséged? Valóban úgy gondolod, hogy kizárólag ezektől a külső tényezőktől érzed majd boldognak és igazán nőnek magadat? Ugye ezt te sem hiszed. (És ezt megint csak úgy írom, hogy nekem is vannak ezzel gondjaim, hiszen emberből vagyok.)
Persze az önbizalmadnak jót tesz, ha megdicsérik a külsődet, és jól is van ez így. De biztosan te is tudod, hogy az önbizalom nem csak a külsőből, sokkal inkább a belsődből épül, onnan táplálkozik. Abból a forrásból, amiből elfogadás, öröm és szeretet található. Ahol a belső bölcsesség, és a tudás ragyog. Biztosan találkoztál már olyan nővel, akit nem áldott meg a természet tökéletes formákkal, tán még csúnya is volt, mégis örömteli, és teljes életet élt. Jókedvű és felszabadult volt. Ezek azok a belső értékek, amelyek téged is vonzóbbá tehetnek. És ezek ott élnek benned is. A tekintetedből sugárzó elfogadásra, a hangodból áradó kedvességre, a mosolyodon keresztül üzenő nyitottságra, minden férfi és minden ember fogékony. És ezekhez a tulajdonságokhoz, nem kell centiméterekben mért tökéletes forma. Pénz sem kell hozzá, csak belülről jövő mindenkit elfogadó, szemekkel is simogatni tudó szeretetre van szükség.

Kérdezed, hogy mennyit számít a jó ruha, a smink. Ezzel én is sokszor bajban vagyok, még ma is. Persze, szeretek csinosan öltözni, finoman sminkelek is, hiszen az esztétikus megjelenés fontos mindkét nemnél. De nem ettől érzem magam nőnek. Azt hiszem, az vezetett idáig, ahol most tartok, hogy elsősorban az EMBERI minőségemben, tartásomban változtattam. Elkezdtem következetesen tisztelni és szeretni az embereket, azokat is, akiket nehéz volt, és ezzel egy időben szeretni és tisztelni saját magam. És pont ez a tisztelet, és szeretet, hozta meg azt, hogy egyre többen tisztelnek és szeretnek engem is. Ma már tényleg nagyon ritkán engedem meg magamnak azt a luxust, hogy bárkit is kritikával illessek. Ha ez még is megtörténik, rögtön megvizsgálom magamban, hogy az a dolog, amit a másikban kritizáltam, hol van meg bennem is. Hiszen éppen azért irritáló a másikban, mert magamban sem szeretem. Ha ezt lerendezem, akkor elnéző mosollyal tudom nézni a másikat, tudva, hogy egyszer majd sikerül neki is.
Pont ez a szeretet és tisztelet tudja kimondatni velem a valódi érzéseimet, és ezáltal, aki a közelemben van, pontosan tudja, hogy miről mit gondolok, tehát nem kell szerepet játszanom. Persze, van, akinek ez nem tetszik, az az ő dolga. Az enyém meg az, hogy tisztában legyek a saját érzéseimmel.

Úgy 20 éve döntöttem úgy, hogy mindig őszinte leszek magamhoz, és ha lehet másokhoz is. Ez nem azt jelenti, hogy másokat sértegetek, sőt ma már tudom, hogy egy problémáról csak egyes szám első személyben lehet és kell beszélni.
Tehát: ebben a helyzetben én azt érzem, hogy… azt gondolom, hogy… én úgy döntöttem, hogy… Semmiképpen nem azt, hogy: te sohasem vagy képes… te mindig… te miattad… kezdetű mondatokkal. Az első változattal világosan elmondom az én érzéseimet, álláspontomat, megfogalmazom a döntéseimet, és annak a felelősségét is vállalom. A másik esetben hárítok, hibást keresek, ezáltal a megoldás lehetőségét a másik kezébe adom. Hiszen azt mondtam, hogy tőle függ minden, mert ha ő másmilyen lenne, az én életem is más lenne. Pedig a valódi megoldás, csak az én kezemben van! Ha ezt az ember megérti, akár nő akár férfi, rendben van az élete. Amikor ezt elkezdtem gyakorolni, hát nem mindenkinek tetszett. Következménye is lett, válás, barátok elmaradása, de új társ, új barátok, új élet is.

A női minőség mindig az elfogadásról, elengedésről, befogadásról, áramlásról is szól. Hogy, nem akarom mindenáron meghatározni, hogy mi történik velem, vagy mi történjen mással. Az irányítás a férfi hatóenergia dolga, ami persze minden nőben is ott van. És az irányítás sem azt jelenti, hogy elnyomás, hanem bölcs vezetése a dolgoknak, annak figyelembe vételével, hogy másnak is jó legyen. A másnak is jó legyen, pedig nem jelenti azt, hogy feladom magam és elnyomom a vágyaimat. Ehelyett megélem önmagam és az érzelmeim. Ha dühös vagyok azt, ha szomorú, akkor azt, ha boldog, akkor boldog. Nem baj, ha ezt más is látja, hiszen ettől vagyok ember. Akkor, abban a pillanatban az vagyok én és ahhoz tudja tartani magát más is, ebből tudja, hogy hogyan bánjon velem. Bármi történik velünk az életben, semmi sincs hiába. Egyszerűen csak gazdagodunk a tapasztalataink által és maximum rájövünk arra, hogy mi az, amit nem akarunk. Nem abban kell leélni az életünket, amit nem akarunk, hiszen mi teremtjük meg a saját valóságunkat és mi vagyunk felelősek érte. Férfiként és nőként.

Tehát mitől érzem magam igazi Nő- nek?

Mert tudom, hogy nőnek lenni kiváltság. Mi nők összhangban állunk az élet ritmusával. Értjük, érezzük az élet áramlását. Látjuk a Láthatatlan szépségét. A nő meghallja a szélben a virágok dalát, érzi a rezdülésüket. Tudjuk, mikor kell sírni és mikor nevetni, mikor kell elengedni, és megtartani. Tudjuk, mikor kell szaladni és mikor kell megpihenni. Mi nem akarunk mindenáron győzni. Mi arra törekszünk, hogy ne legyenek vesztesek. Mi nem követelünk semmit, amit kapunk elfogadjuk, és amit adni tudunk, odaadjuk.

Ha ezt megérzed, akkor megérezted a nőiség lényegét.

Amennyiben tetszett az írás, megköszönöm ha megosztod, hiszen lehet, hogy valaki épp ebben a pillanatban vár erre az információra.

Minden hozzászólást szívesen fogadok.