Kineziológia (One Brain) tanfolyam tapasztalatai

Haladó oktatóként tanfolyamokat tartok és elmondhatom, hogy szinte minden csoport más. Mégis, sok-sok - a rendszerben lévő - újszerű megközelítésre hasonlóak a reakciók. Nagyon érdekes megfigyeléseket teszek, amiket időnként közzé teszek.

2. Megfigyelés: „Mindent azonnal tudni akarok!” avagy a siker kulcsa.

            Az első modul, két nap, a kezdő One Brain I. tanfolyam, aminek címe is van, mégpedig: „A szakma eszközei”. Ez pontosan azt jelenti, amit a cím is sugall, hogy a szakma alapjait rakjuk le. Igen, a szakmáét, mert sokan nem tudják, hogy ez bizony SZAKMA. Így csupa nagybetűvel, és közel 360 óra a 12 modult végigjárni. Lassan, és fokozatosan jutunk el ahhoz a tudáshoz, ami már elegendő lesz arra, hogy kliensekkel is foglalkozzunk.

Tehát, még itt tartunk, hogy ismerkedünk a szakma legalapvetőbb eszközeivel.

Tudjátok, hogy a számomra, mi a legnagyobb kihívás?

Nem azt megtanítani, hogy mi is ennek a filozófiája, nem az, hogy hogyan használjuk a Viselkedési Barométert, nem is az, hogy hogyan zajlik egy izomtesztelés. Ezt általában mindenki ennek a szintnek megfelelően el is sajátítja. A legnagyobb kihívás az, hogy megértsék a hallgatók azt, hogy: nem kell azonnal tudni!  Ez bizony komoly „küzdelem”. Hogy miért?

            Mai világunk rendkívül sikerorientált. Mindenki sikeres szeretne lenni (bár, hogy kinek mit jelent a siker, az nagyon egyéni), lehetőleg minél kevesebb befektetéssel, minél kevesebb tanulással, és sajnos minél kevesebb gyakorlással. Illetve, az elméleti tudást még csak-csak összegyűjtjük, de amikor konkrétan csinálni kell, akkor bekapcsol egy tudatalatti félelem: mi lesz, ha nem sikerül, mi lesz, ha hibázom.

Na, ez az a blokk, ami a sikertelenség záloga!  Nem merünk próbálkozni.

Az van a fejünkben, hogy mi nem hibázhatunk, és ha nem hibázhatunk, akkor jobb, ha meg sem próbáljuk. Ha mégis muszáj, (mert ugye hallgatóként itt vagyok ezen a tanfolyamon, amiről már annyit olvastam és már olyan sok mindent tudok) akkor olyan stresszbe kerülök, hogy még azt is elfelejtem, amiben eddig biztos voltam. A több tudással azonban még nem lett senki sikeres. Sikeressé az embereket a gyakorlás teszi. Persze az, hogy kinek mennyi időre van szüksége a magabiztos cselekvésre, ami mögött biztos tudás van, az nagyon egyéni.

A hallgatóim nagy része valódi kétségbeeséssel tapasztalja, hogy a tanfolyam második napján nem tud olyan magabiztosan tesztelni, mint én. Képzeljük el, hogy fodrásznak tanulnak, és második nap már úgy vágnának hajat, mint Hajas László. Vagy asztalos tanulóként két nap múlva egy koloniál komódot készítene. Ráadásul könnyedén. Ugye, hogy megmosolyogtató?

Ha sikeres szeretnél lenni ebben szakmában (mint minden másban) akkor azonnal kezdd el a gyakorlatban is alkalmazni a megszerzett információt. A mai információbőségben nem az a kihívás, hogy információkat gyűjts, hanem az, hogy alkalmazod-e a gyakorlatban, vagy sem. Ha igen, akkor elindultál a siker irányába. Viszont abban az esetben, ha az a meggyőződésed, hogy ha nem tudod azonnal alkalmazni az eddig megszerzett tudásodat, mert bírálat, vagy kritika ér, és szerinted te nem hibázhatsz, az sajnos azt vonja maga után, hogy soha sem leszel igazán sikeres. Pedig a siker lépései egyáltalán nem bonyolultak. Önfegyelemre és rendszeres gyakorlásra van szükséged, és ha van tanulással kapcsolatban negatív élményed, blokkod, annak mielőbbi oldására. (különösen, ha már kineziológus hallgató vagy J )

Tehát szabad és kell gyakorolni, ami együtt jár azzal, hogy igen is hibázol, eltévesztesz, elvétesz dolgokat. Az a valódi kreativitás, hogy kimerjük próbálni a gyakorlatban az elméleteinket, és ilyen módon létrehozhatunk olyan új dolgokat, amik eddig talán még nem is léteztek. Az a tétel hogy: nem hibázhatok, egyszerűen megöli a kreativitást.

 Kérlek, adj magadnak időt a gyakorlásra, haladj lépésről-lépésre, és akkor a siker garantált!