Sok természetgyógyásztól hallom, hogy az a probléma, hogy egy energetikai blokk keletkezik a testben. Miről beszélnek, egyáltalán mi ez?

               A mi testünk, ha úgy vesszük, mint egy gépezetet, egy kétpólusú elektromos szerkezet. Maga az, hogy van két pólus, pozitív-negatív (ha az elektromosságot nézed) az egy feszültséget hoz létre. Mit akar egy feszültség? Egy kiegyenlítődést. De, valójában ez egy áramlást indít be. Ahhoz, hogy egyáltalán működjünk itt a földön, az áramlások, akár a testünkön belül, nélkülözhetetlenek.

               A testünkben is rengeteg minden polarizált. Mondjuk egy ilyen biológiai sejt nem egy ilyen semleges valami, hanem ott is polarizált a sejtnek még a külső burka is. És csak olyan valami tud kapcsolódni hozzá, ami ellentétes polaritással rendelkezik. Tehát, maga az, hogy áramlás, működés legyen a testben, energia, vér, idegimpulzus, ahhoz polarizáció kell. Ezt a polarizációt elsődlegesen a légzéssel valósítjuk meg.

               Szóval pozitív és negatív. Nyugodtan gondolj arra, hogy jang a pozitívnál, és jin a negatívnál. És hogy ezeknek az energiáknak kiegyenlítetten kell áramolniuk a testemben, akkor vagyunk jól, akkor vagyunk egészségesek testileg és lelkileg is.

                              Mi az, ami legerősebben felborítja ezt az egyensúlyt? A stressz, azaz a negatívnak megélt érzelmek.

               Gondoljunk bele, hogy a testünk automatikusan működik, ezt a tudatalattink kiválóan működteti. Most ahogy itt ülök, a testem működik, nem én működtetem.  Kering a vérem, a májam méregtelenít, a vesém dolgozik, emésztek, stb. nyugalomban vagyok, a testem teszi a dolgát, úgy, és abban a sorrendben, ami számára a legmegfelelőbb. De, ha most ebben a pillanatban engem egy komoly stressz ér, akkor ez megváltozik, mert úgy vagyunk programozva, hogy a fizikai túlélés a legfontosabb. Akkor elindul egy program, amit úgy hívunk, hogy üss vagy fuss. Ezt a programot ősidők óta futtatjuk.

               Mi történik ilyenkor a testben: szinte egy időben a légzésünk megváltozik, amivel már meg is változott a polarizáció, szívverésük felgyorsul, vérnyomásunk megemelkedik, mellékvese stressz hormont, azaz adrenalint termel, azonnal megemelkedik a vércukorszintünk, hogy legyen energia az ütéshez, vagy a futáshoz, szóval a testünk készenlétbe helyezi magát a túlélésünk érdekében. Az összes rendelkezésre álló energia ide áramlik, és bizony a legtöbb esetben a tudatos gondolkodásra már nem jut.  Ismeritek a mondást: fej vesztve rohant el, ami nem arról szól, hogy a fejét veszítette el, hanem a tudatosságát. De a legtöbb esetben ezek a plusz energiák a testben maradnak, a stressz hormonok is akár évtizedekig, mert sem nem ütünk, sem nem futunk.

               Ám, itt jön a „szépsége” a dolognak, hogy az életem során bármikor, amikor ilyen történt velem, a tudatalattim ezt bizony jól megjegyezte, és ha a jelenben akárcsak közel hasonló dolog is történik, elküldi a riasztást, hogy figyelj életveszély, és újra indítja, az egész üss vagy fuss projektet. Ezt tudatosan nem tudom befolyásolni, ugyanúgy ahogy a testem működését sem, ami ugye itt ül, és működik. (kivétel, ha egy nagyon magas tudatosságú jógi vagyok, de nem vagyok) Tehát ezek a programok bizony el fognak indulni, és futnak egészen addig, amíg ezzel nem csinálok mégis valamit.  Addig bizony torlódnak ezek az energiák, amik a testben úgy jelentkezhetnek, hogy például izomgörcsként, vagy egy fájdalomként (mondjuk fejfájás) és egyéb más betegségnek nevezett tünetként. De ha még fizikailag nem is jelenik meg, megjelenhet érzelmileg, és bizony nagyon kellemetlen perceket, vagy időszakokat jelenthet az életünkben. És megint a „fejvesztés” állapotába kerülünk, azaz nem leszünk képes tudatos döntésekre, hanem a tudatalatti üss vagy fuss programja fog futni. Ez aztán számtalan konfliktushoz vezethet, mondjuk az emberi kapcsolataimban.

               Tehát a feladat az, hogy megkeressük azt a múltbéli eseményt, ami miatt még mindig a testünkben keringenek ezek a stressz hormonok és tüneteket okoznak, oldjuk ezeket a blokkokat, mintegy kisütjük ezeket a beragadt energiákat, és a tudatalatti kényszeréből, átléphetünk a tudatos valóságunkba, ami azt jelenti, hogy visszakapjuk a választás szabadságát.

Várom a TE kérdésedet……

Csengeri Zsuzsa,

Kineziológus oktató, Access Bars Facilitátor

Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, örülnék, ha megosztanád J

Az 1960-as évek elején Dr. George Goodheart, kiropraktőr – csontkovács - dolgozta ki az izmok vizsgálatának és tesztelésének koncepcióját. A csontot általában párban lévő izmok tartják, és a kiropraktikában azt az izmot kezelik, amelyik görcsös és fáj. Dr. Goodheart azonban gyakran azt tapasztalta, ha így járt el, akkor a beteg újra ugyanazzal a problémával jött vissza. Rájött, hogy csak akkor van rendben a kliens, ha a csontokat tartó mindkét izom egyensúlyban van. Goodheart alapvető felfedezése az volt, hogy nem a görcsös izmot kell kezelni, illetve azt is kell, hiszen a görcsös fájdalmat enyhíteni kell. De tartós eredményt csak akkor érhetünk el, ha a gyenge ellenpárt aktivizáljuk, hogy az egyensúlyt, és ezzel a fájdalommentességet elérjük. A vizsgálatnak ezt a módját alkalmazott kineziológiának nevezte el. Később a fő kérdés az lett, hogy mitől gyengül el az adott izom? Kezdetben a kineziológia kiropraktikai mesterség volt, később az izomtesztelés által egészen új dimenziót kapott. Az izomtesztelést biofeedback-ként (biológiai visszacsatolásként) használva fontos információkat hívhatunk le a tudatalattiból, és a test sejtmemóriájából, amelyek segítenek megtalálni a kliens problémájának gyökerét. Hiszen, amitől egy izom vagy izomcsoport kibillen az egyensúlyából, az nem más, mint a testet ért stressz, azaz valamilyen negatív élmény.

Mert mi is történik?

Nem csak az agyunk, hanem minden egyes sejtünk képes információ tárolására, amit sejtmemóriának hívunk. Fogantatásunk pillanatától kezdve a sejtmemóriánk aktív, és minden pillanatot, minden történést rögzít. A mi tudatos szintünk természetesen nem emlékszik mindenre, mert ha megkérdezném Tőled, hogy pontosan mi volt 1999 január 12-én akkor – kivétel, ha arra esett a szülinapod vagy valami ilyen nagy jelentőségű dolog, - akkor egészen biztos, hogy azt mondod, fogalmad sincs. De a sejtmemóriádban minden pontosan ott van, és nem mondja, hogy ugyan január 12-re emlékszem, de 25-re már nem. Tehát minden információ elraktározódik, és bizony nyomot hagy. Akkor is, ha kellemes ez az emlék és akkor is, ha nem. Persze nekünk a bajunk a rossznak, kellemetlennek, fájdalmasnak, félelmetesnek ítélt nyomokkal, azaz blokkokkal van. Miért is? Mert amikor ez a blokk keletkezett, azaz történt egy esemény, azt én az érzékszerveimmel valahogyan érzékeltem. Abban a pillanatban láttam valamit, hallottam valamit, eljutott az orromba valamilyen illat, éreztem valamilyen ízt, vagy esetleg a bőrömön tapasztaltam meg. Ez a negatív érzékelés összeolvadt az eseménnyel, és innentől kezdve ez így együttesen elraktározódott a sejtmemóriában, azaz minden egyes sejtemben. Lehet, hogy aztán ezt a történést én már el is felejtettem, hiszen amint már mondtam csak a töredékére emlékszünk életünk történéseinek, de abban a pillanatban, hogy a későbbiekben hasonló érzékelést tapasztalok, bekapcsolhat az a félelem vagy fájdalom, amit abban a pillanatban éreztem, amikor az eredeti esemény megtörtént. És el nem tudom képzelni, hogy egyes helyzetekben miért reagálok úgy ahogy. Miért nem tudok bizonyos helyzetekben kiállni magamért? Vagy. Miért nem tudok kialakítani egy harmonikus párkapcsolatot?  Miért van az, hogy gyakran megbetegszem? Miért van az, hogy nem vagyok képes emberek előtt beszélni? Miért nem tudom tartani a súlyom? És sorolhatnám. Ez mind azért van, mert az adott témában tapasztaltam már félelmet, és fájdalmat, és a hasonló érzékelés hatására újra-és újra ez kapcsol be.

Mi tehát a feladata a kinezológiának?

Az, hogy megtalálja és feltárja azt, hogy honnan ered az a negatív beíródás, ez a blokk, ami miatt most a jelenben én ezt érzem, és a kineziológia eszközeinek széles tárházából választva, abszolút személyre szabottan, feloldja a kialakult blokkot. Ez azt eredményezi, hogy a jövőben hasonló helyzetekben már nem fog automatikusan elindulni a stressz reakció, azaz, tudok olyan helyzetben is dönteni, amiben eddig – külső körülményekre hivatkozva – nem tudtam, mert az hittem, azt gondoltam, hogy ebben nincs választásom.

Hogyan tudjuk feltárni, hogy honnan ered a negatív beíródás? Na, erre való az izomtesztelés.

De erről majd legközelebb……..

Csengeri Zsuzsa

kineziológus

Ezt a sorozatot azért indítottam el, hogy az ebben a témában felmerülő kérdésekre ilyen módon válaszoljak. Tehát kérdezz bátran.   A kérdéseket várom az info@farostudio.hu email címre, vagy a Faro studio FB oldalán, vagy akár itt.

Amennyiben úgy érzed, hogy a cikk másoknak is hasznos információkat tartalmazhat, megköszönöm, ha megosztod.