Mert bizony gyakran előfordul ez is. Természetesen a hallgató ezen döntését el kell fogadnom, és van úgy, hogy mélységesen egyet is értek vele, viszont van úgy, hogy nagyon sajnálom.

Az 1. megfigyelésben írok arról, hogy milyen érdekes számomra, hogy ki milyen céllal jön el egy tanfolyamra. Bizony, ha valaki nem tájékozódik előtte megfelelően, akkor könnyen csalódhat a saját elképzeléseit illetően.

Vannak hallgatók, akiket nagyon lelkesnek, és – ha lehet ilyet itt mondani – tehetségesnek látok, és néhány modul után mégsem folytatja a tanulmányokat.

Leggyakrabban ezekkel az indokokkal találkozom:

- Látom, hogy ez egy hatalmas rendszer, minden összefügg mindennel, és én soha nem fogom olyan jól meglátni ezeket az összefüggéseket, mint az oktatóm.

Ez nagyon nem jó indok. Ha belegondoltok, jól néznénk ki, ha az oktató sem látna meg több összefüggést, mint a hallgató, mondjuk a hármas modul után. Szerintem ez éppen hogy inspirálóan kellene hogy hasson, hiszen pont ez mutatja meg, hogy igenis el lehet jutni az összefüggések felismeréséhez, ha megadjuk magunknak ehhez a szükséges időt.

- Nem volt időm átnézni a jegyzeteimet, nem tudtam gyakorolni, és nem szeretnék „bénázni” a következő tanfolyamon, nem szeretnék, a többieknek kellemetlenséget okozni.

Megint nem jó indok. Természetesen a gyakorlás nagyon fontos, de bizony felnőttként kerülhetünk olyan élethelyzetbe, hogy nem ez a prioritás. A rendelkezésre álló két hónap szünetben előfordulhat olyan élethelyzet, hogy nem megfelelően tudunk készülni. A tanfolyamok alatt, adódik mindig lehetőség egy kis ismétlésre, kérdéseket lehet feltenni, mindig vannak oldások, és így fel lehet zárkózni. De, azért vigyázzunk, hogy a következő kéthónapos szünetet jól használjuk ki.

- Egyre bonyolultabb korrekciók jönnek, nehezen tudom ezt befogadni.

Ismét nem túl jó indok. Én – amikor tanultam - nagyon is örültem a bonyolult korrekcióknak, hiszen éppen az adja a szakma mélységét. Ha valami olyan dolgot tanulok meg ami „nehéz” akkor az én tudásom különleges lesz, amit nem fog mindenki tudni, ezért aztán ez hosszútávon nyílván nekem és a klienseimnek lesz jó. Meglátásom szerint éppen attól lesz elismert valamilyen módszer, hogy nem olyan könnyen lehet elsajátítani.

- Nem tudom tovább finanszírozni a tanfolyamot, másra kell a pénz.

Ez látszólag lehetne jó indok, de nem az. A saját, és az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ha valaki valóban elkötelezett, akkor valamilyen módon „megteremtődik” a kívánt összeg. Lehet, hogy át kell csoportosítanom a kiadásaimat, lehet, hogy családi segítséget kell igénybe vennem, lehet, hogy ideiglenesen pluszmunkát kell vállalnom, mert TUDOM, hogy ez meg fog térülni. Ha az a fajta belső szenvedély fűt – tudom, miről beszélek J - ami ellentmondást nem tűrően visz a célom felé, akkor ez nem lehet akadály. Ha mégis, akkor ezekből hiányzik valami.

Tehát, mielőtt véglegesen döntenél arról, hogy abbahagyod a tanulmányaidat, gondosan mérlegeld, hogy mit nyersz, és mit veszítesz vele. Nézd meg, hogy amikor elkezdted, mi motivált, milyen céljaid voltak, és ebből mik teljesültek? Vizsgáld meg, hogy milyen változást hozott az életedbe a tanfolyamok látogatása? Segítette-e a mindennapi életedet? Változtak-e a kapcsolataid? És ha arra kényszerültél, hogy mégis abbahagyd, képzeld el, hogy milyen lenne mégis folytatni? Abban az esetben a folytatás gondolata jóleső érzéssel tölt el, ne tétovázz. Gyere tovább velünk J

Ha tetszett az írás, örülnék, ha megosztanád J