A férfi vívódva, bizonytalanul lépett a Mester elé. Szíve ütemesen verte belülről a mellkasát. Erős szívdobogását nagyokat lélegezve próbálta csillapítani. Mélyen meghajolt a Mester előtt, és nem mert ránézni. Senkinek, és semminek érezte magát.

- Namaste! – köszöntötte a Mester.

A férfi még mélyebbre hajolt.

- Kérlek, ülj ide mellém – mutatott a Mester a mellette lévő székre.

A férfi felemelte a fejét, és tétován a Mesterre, majd a székre nézett.

- De, de – hebegte a férfi – nekem a lábaidnál van a helyem.

- Nem! – mosolygott a Mester – Neked mellettem a helyed!

A férfi odalépett a székhez és félszegen egészen a szék szélére ült le.

- Mit tehetek érted? – kérdezte a Mester?

A férfin egy pillanatra végigfutott valami enyhe kellemes bizsergés. Nem is emlékezett rá, hogy ezt valaki, valaha kérdezte volna tőle. Mondjuk ő sem nagyon kérdezte  senkitől.

- Mester! – kezdett bele halkan a férfi. – Én csak ….. jobb ember szeretnék lenni! Mit kell tennem?

- Semmit – mondta nyugodtan a Mester. – Hiszen jó ember vagy!

- Ó, dehogy! – élénkült fel a férfi. – Annyi hibám van. Másra sem vagyok képes csak hibázni!

- És aki hibázik az rossz ember? – tette fel a kérdést a Mester.

A férfi tűnődve nézett a Mesterre. Hosszasan gondolkodott a válaszon, majd kinyögte: - Nem tudom.

- Dehogynem tudod. Mindent tudsz – mondta a Mester, és hozzátette – Mondj egy példát, hogy lássam, mikor érzed magad rossznak.

- Például nagyon bánt, hogy nem tudom megadni a családomnak azt, amit megérdemelnének. Nem vagyok képes előrejutni a karrieremben. A főnököm egyszerűen átnéz rajtam, pedig sokkal többre lennék képes, de ő ezt nem veszi észre – hadarta el egy szuszra a férfi.

- Miért nem mondod meg neki? – kérdezte a Mester.

A férfi ismét tűnődő tekintettel nézett a mesterre.

- Mert, mert – dadogta a férfi – az úgy tűnne, mintha én akarnám előretolni magam.

- Tehát, ha jól értem, ha nem szólsz, akkor is rossznak érzed magadat, ha szólsz, akkor is? – foglalta össze a Mester. – Nézz magadba! – kérte a Mester. – Valójában miért nem szólsz? Miért nem kérsz, mondjuk 20 % fizetésemelést? Ha a munkádra szüksége van, megadja.

- És ha nem? – kérdezte tanácstalanul a férfi.

- Szóval, akkor miért nem kérdezed meg? – tette fel ismét a kérdést a Mester.

- Mert félek – ismerete be a férfi.

- És aki fél az rossz ember? – jött újra a kérdés.

- Nem tudom – suttogta a férfi.

- Dehogynem tudod – mondta ismét a Mester – Aki fél, az sem rossz ember, csak nem bízik önmagában. Ezért aztán félelmében nem a megfelelő döntéseket hozza.

- De hogyan tudnék bízni magamban, amikor annyi kudarc ért! – fakadt ki a férfi.

- Úgy, hogy meglátod, hogy ki is vagy valójában – mondta mosolyogva a Mester.

- De hát akkor mond meg, hogy ki vagyok? – kérte a férfi.

- Ember, aki tapasztal dolgokat.

A férfi hosszasan nézett a Mester szemébe, érezte a belőle áradó energiát, majd azt is, ahogyan megérkezik a nyugalom a testébe. Megértette.

- Igen, ember vagyok, aki megtapasztal dolgokat. Ami valójában se nem jó, se nem rossz. Olyan amilyen. Én teszem ilyenné, vagy olyanná, attól függően, hogy mennyi bennem a félelem.

- Igen – hagyta jóvá a Mester.

- És mit tegyek, hogy ne féljek? – kérdezte a férfi.

- Semmit. Ne harcolj ellene – tanította a Mester. - Azt már tudod, hogy mit tesz a félelem. Azt már jól ismered. Inkább minden helyzetben azt nézd meg, mit tenne a szeretet. És aztán válassz!

Két út lehetséges. Egyik a félelem útja, a másik a szeretet útja. A választás lehetősége a Tiéd.

- Igen! – mondta lelkesen a férfi – a szeretet útját fogom választani.

- Jó, de akkor már tudni fogod, hogy csak egy út létezik – tette hozzá a Mester.

- Csak egy? – csodálkozott a férfi. – Most mondtad, hogy két út lehetséges. Összezavartál.

- Valójában csak egy út van. Te vagy az út. Rajtad kívül nem létezik semmi sem. Ez a mindenség. Létezel. Ez elég, ez a minden.

A férfi felállt, meghajolt, és lement az emelvényről. Már nem akart jobb ember lenni. Csak EMBER, aki megtapasztal dolgokat.

Csengeri Zsuzsa

Amennyiben tetszett az írás, örülnék, ha megosztanád.