Kérdés: Mindig ugyanolyan pasikba botlom, amilyeneket egyáltalán nem szeretnék. Pedig vannak másmilyenek is, csak Ők mind mással vannak. Egy másik kérdés: Segíthet-e a kineziológia a párkapcsolatomat megoldani?

            Először azt szeretném rögzíteni, hogy a kineziológia, a One Brain módszer, nem a problémát oldja meg, hanem az ügyön lévő stresszt kezeli, azt oldja, és ezáltal a kliens tud majd dönteni az ő problémájával kapcsolatban, azaz, tud választani valami mást, mint amit eddig választott.

            Mint pl.: a kérdező, aki azt mondja, hogy mindig ugyanolyan pasikba „botlik”, ami magyarul azt jelenti, hogy mindig ugyanúgy választ! Persze meggyőződése, hogy azért, mert mindig ugyanolyan férfiak kerülnek az útjába, hát hogyan is választhatna másmilyent. Könnyű annak, aki olyan szerencsés, hogy elé kerül egy „normális” pasi. Neki nem volt még ilyen szerencséje.

            Akárhogyan is választunk, mindig egy tudatalatti minta alapján tesszük ezt. Ez a minta lehet negatív, és – nem is gondolnánk – de lehet pozitív is. Mindkettőre mondok példát.

            Egyik hölgy kliensemnek 5 éves korában meghalt az édesapja. Természetesen rendkívül nehezen élte ezt meg, és váltakozva, hol haragot érzett az apja iránt, majd ezért bűntudatot, hol pedig szenvedett a hiányától. Aztán idővel rendeződtek a dolgok, és az édesanyjának új barátja lett, aki megszeretett. Ám ez a kapcsolat sem tartott sokáig, mert az új „apuka” néhány év múlva elhagyta őket.  A kislány tudatalatti beíródása az lett, hogy jobb, ha nem szeret meg senkit, mert az úgy is elhagyja. A férfiak - így vagy úgy - elhagyják. Felnőttként aztán, csak félig tette bele magát minden kapcsolatába, még hangsúlyozta is, hogy nem adom ki magam, mert akkor csalódhatok. Természetesen az épp aktuális párja, ezt nem tudta sokáig tolerálni, hiszen ki akar egy olyan kapcsolatban lenni, amibe csak félig teszi bele magát a másik, és idővel valóban elment. Akkor a hölgy visszaigazolni látta a teóriáját, és ki is mondta, hogy na, ugye, hogy igazam volt. A férfiak olyanok, hogy vagy így vagy úgy, de elhagynak. Az oldásban ezt az ördögi kört kellett megtörni azzal, hogy ezt a beíródást, ezt a mintát megváltoztattuk.

            Egy másik fiatal hölgynél is az apai minta döntött, csak másképpen.  A hölgy, aki még otthon lakott, rendkívül kötődött az édesapjához, és tökéletesnek látta őt.  Valahányszor párkapcsolatot alakított ki, megjelent az összehasonlítás az apai mintával, és senki sem „ütötte meg” a mércét. Ezt egyébként az édesapja is támogatta azzal, hogy folyamatosan kritizálta a fiúkat, és arra bíztatta a lányát, hogy ne adja alább. A férfiak hamar ráuntak arra, hogy küzdjenek valami olyanért, ami soha nem lesz elérhető a számukra. És elhagyták. Persze jött a következtetés, hogy a mai férfiak ilyenek, nem érnek semmit. Az oldásban több dologra látott rá a hölgy. Egyrészt hogy az édesapja sem tökéletes, ezzel együtt mégis szerethető. Másrészt, arra is rá kellett látnia, hogy az édesapja, az örökös kritizálással inkább el szerette volna riasztani a fiúkat, és ezzel végleg otthon tartani a lányát, mert az apának szüksége volt erre a rajongó szeretetre, aminek az lett volna az ára, hogy a lány lemond a saját életéről, mint ahogy ezt megtette az édesanyja is, amikor 18 évesen hozzáment az apjához. A női minta az volt, hogy ezt a férfit, de csakis őt, rajongva kell tisztelni, és szeretni. Egyébként a lány az oldás után 2 héttel albérletbe költözött.

            Még sok-sok példát tudnék felhozni, ami miatt gond lehet a párkapcsolattal, de mindegyik ugyan oda fut ki. Meg kell keresni azt a tudatalatti mintát, ami szerint mindig ugyanazt választom, oldani kell az ezen lévő stresszt, és akkor képes leszek a mintáim megváltoztatására, és egy-egy helyzetben más döntéseket hozni. És ez bizony lehet, hogy több oldást is igényel.

Várom a TE kérdésedet……

Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, örülnék, ha megosztanád J